Csokonai Vitéz Mihály Tüdőgyulladásomról Verselemzés
100% Ez a verse pályájának utolsó szakaszába tartozik, amikor szembesül halálos betegségével. Bár hosszan, részletesen leírja - egyfajta lírai realizmussal - betegségének tüneteit ("Asznak tüdőhólyagjaim", "Borsódznak minden tagjaim"), a mű igazi esztétikumát a kétségbeesés és a remény közötti ingadozás, vergődés adja. Éppen ezt a változékonyságot képviseli a hold, amelyet a vers legelején megszólít: "Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom, Mondd meg nekem, hol fekszem én? ". Egyetlen metaforát hoz létre, és ez a költői kép vonul végig a műben: a csónak-metafora, amely a halálba hanyatlás útját jelképezi, ahogy lebeg a vízen. A láz miatt úgy érzi, mintha csónakban "lengene", tehát amiben hánykolódik az a csónak, koporsójának a szimbóluma, ahogyan lebeg a csónak, úgy szenved a gyógyulással és a halállal kapcsolatos kétségeitől, és ez a két fogalom is szimbólumként jelenik meg: az egyik parton "réműlet űl s jéghallgatás" (a halál víziója), a másik parton a barátság szózatai, az életkedv (gyógyulás, remény víziója), majd egyszercsak szertefoszlanak a látomások, és visszatér a rideg valóságba, orvosához, Sándorffyra, eközben is a költészetére gondolva: "A hálá engem dalra ránt".
Csokonai V. M.: A vidám természetű poéta
Tüdõgyúladásomról – Csokonai Vitéz Mihály Fenn lengõ hold! nézd, mint kínlódom, Mondd meg nekem, hol fekszem én? Ágy-é, amelyben hánykolódom, Vagy a koporsó az szintén? Nem? Csónak ez, mely, jaj, a kétes Remény és biztos félelem S az élet és halál setétes Hullámjain lebeg velem. Fojtó szirokkóknak hevétõl Asznak tüdõhólyagjaim, S a kriptáknak fagyos szelétõl Borsódznak minden tagjaim. Szívem megett egy láthatatlan Kéznek nyila bélõve áll, S mellem csontboltján irgalmatlan Sarkával rúgdos két halál. Hová ütõdöm a habokba? Haj! mely szörnyû hányattatás! Most a cupressusos partokba, Hol rémlet ûl s jéghallgatás; Majd a túlsó part lejtõjébe, Honnan barátság szózatit Hallok a plátánok berkébe, S örömszerszámok hangzatit. Innen savanyú ázótjokkal Pusztás barlangok fojtanak; Amonnan kerti balzsamokkal Hígabb szellõk újítanak. Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok, Vagy egy kivégez már, vagy más, Ájúlok, érzek és ocsúlok: Haj! mely szörnyû hányattatás! … Ki vagy te, ki hószín leplekbe Felém mosolyogva közelítsz S a partról e szagos berekbe Áldott jobbodon felsegítsz?
Tebenned úgy csap a poéta széjjel, Mint a sebes villám setétes éjjel; Midőn teremt új dolgokat S a semmiből világokat. Óh, kedves istenasszony! én is érted Gyakorta mint sohajtozom, Mert szívemet baráti módra érted, Midőn veled gondolkozom. Ártatlanúl kecsegtetel magadba, Hív vagy, nem úgy, mint a mai Színes világ barátai. Lám, mely zavart lármák között forognak A büszke lelkek napjai, Kőről kövekre görgenek, zajognak, Mint Rajna bukkanásai. – De ránk mikor szent fátyolid vonúlnak, Mint éji harmat, napjaink lehúllnak, Tisztán, magába, csendesen: Élünk, kimúlunk édesen. Sőt akkor is, mikor szemem világán Vak kárpitot sző a halál: Ott a magánosság setét világán Béhúllt szemem reád talál. Síromba csak te fogsz alá követni, A nemtudás kietlenén vezetni: Te lészel, ah! a sírhalom Vőlgyén is őrzőangyalom. Áldott Magánosság! öledbe ejtem Ottan utólsó könnyemet, Végetlen álmaidba elfelejtem Világi szenvedésemet. Áldott Magánosság! te légy barátom, Mikor csak a sír lesz örök sajátom. De ez napom mikor jön el?
- Www supershop hu nyerjen sorsjegy video
- Használt 20-as gyerek kerékpár - Szett kereső
- Magyar gyula kertészeti szakközépiskola és szakiskola es
- Csokonai Vitéz Mihály: Tüdőgyulladásomról - YouTube
- Láng pizzéria sajószentpéter bercsényi utca
- Dr diamant jános fogorvos kiskunlacháza in youtube
- Európa elöregedő mezőgazdasága - Agroinform.hu
- József Attila Könyvtár - Műelemzés Adatbázis | Csokonai Vitéz Mihály: Tüdőgyúladásomról
- Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis
Te, fõldi biztossa az égnek, Arany gyógyúlás! Te a nagy És bõlcs teremtõ tehetségnek Halandó leánya! te vagy. Te illetéd rózsás újjoddal Mellyemnek rokkant bóltjait, S elindítád pillantásoddal Az élet dobbanásait. Már lelkem új phoenix módjára A lángok közzûl éledez; S gyengûl újjom pattanására Kis lantom újra zengedez. De te repûlsz? mind tûnnek, mennek Minõ derûlés ez, nagy ég? Sándorffym ûl ágyamnál… s ennek Köszönhetem, hogy élek még? Zendûlj, ekhózz, esti csendesség! A hálá engem dalra ránt. Telj bé, kettõs szent kötelesség, Az orvos és barát eránt!
Távolról. a tenger felől érkezünk Konstantinápoly monumentális falai alá. Az emelkedett hangnem arról árulkodik, hogy a lírai én megilletődött a látványtól (vagy legalábbis ámulatot színlel). Külső szemlélőként mutatja be a várost (az utcákat, a gazdag törököket, a szultán háremét), közben kedélyesen hívogatja a Múzsát. Ez a rész könnyed, játékos. Az első mondat hátravetett jelzői alárendelése (" e másik Rómának… ") utal arra, hogy nem a keresztény és a mohamedán vallás szembeállításáról fogunk olvasni. Ellenkezőleg, azonos minőséget fejez ki, vagyis azt fogjuk megtudni, mi közös a kettőben. Az egység vége felé a belső térből (háremből) ismét a szabadba jutunk, és a hatalmas templomokat csodáljuk. Az utolsó állókép (mecsetek) már a szentencia-részt készíti elő: a templomok bemutatása ugyanis filozófiai általánosításba vált át. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3
Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom, Mondd meg nekem, hol fekszem én? Ágy-é, amelyben hánykolódom, Vagy a koporsó az szintén? Nem? Csónak ez, mely, jaj, a kétes Remény és biztos félelem S az élet és halál setétes Hullámjain lebeg velem. Fojtó szirokkóknak hevétől Asznak tüdőhólyagjaim, S a kriptáknak fagyos szelétől Borsódznak minden tagjaim. Szívem megett egy láthatatlan Kéznek nyila bélőve áll, S mellem csontboltján irgalmatlan Sarkával rúgdos két halál. Hová ütődöm a habokba? Haj! mely szörnyű hányattatás! Most a cupressusos partokba, Hol rémlet űl s jéghallgatás; Majd a túlsó part lejtőjébe, Honnan barátság szózatit Hallok a plátánok berkébe, S örömszerszámok hangzatit. Innen savanyú ázótjokkal Pusztás barlangok fojtanak; Amonnan kerti balzsamokkal Hígabb szellők újítanak. Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok, Vagy egy kivégez már, vagy más, Ájúlok, érzek és ocsúlok: Haj! mely szörnyű hányattatás!... Ki vagy te, ki hószín leplekbe Felém mosolyogva közelítsz S a partról e szagos berekbe Áldott jobbodon felsegítsz?
Tüdõgyúladásomról - Csokonai Vitéz Mihály | Érettségi.com
Az emberi társadalom megromlásának következménye a vallások megjelenése, bigottság. A vallási bigottság elemberteleníti, nyomorúságossá teszi az emberi életet. Itt nem csupán a mohamedán vallás kapcsán beszélünk elvakultságról, hanem a ker. vallás esetén is (erre bizonyíték a pénteki böjt és a harangok említése). 3. rész Jövendölés (boldogító látomás), a természet "örök törvényének" uralmával megvalósulhat a minden embert egységbe tömörítő testvériség eszménye. (Ez pedig a Konstancinápoly) 0
verselemzés, vázlat Kapcsolódó dokumentumok 1. Forrás megnevezése: Keresés a forrásban » Kötelező versek lexikona Forrás típusa: Könyv Forrás adatai: Kezdő oldal: 78 Záró oldal: 78 Könyvtári jelzet: 810 K 91 Szerző: szerk. Oroszlán Éva Kiadás éve: 2007 Kiadás helye: Bp. Kiadó: DFT-Hungária Forrás státusza, állapota » Szerző(k) Maráczi Géza Tárgyszavak Csokonai Vitéz Mihály Tüdőgyulladásomról <<< Vissza a kereséshez © Minden jog fenntartva! József Attila Könyvtár - Dunaújváros | honlapkészítés: DDS
A rímképlet: a b a b c c d (d), két jól elkülöníthető egységből, egy keresztrímes és egy párrímes egységből áll. Ha a visszhang-sort nem tekintjük önálló értéknek, akkor a hetedik sor természetesen rímtelen. Erre a feltételezésre azért van mód, mert az eredeti kéziratban nem szerepelt, csupán az énekdallam kívánta a duplázást. Ekhós vers: olyan versforma, amelyben az ismétlés alakzata mint a fiktív párbeszéd eleme dominál; elnevezését a görög mitológiából ismert nimfáról (Echo) kapta.
Vers születik - Csokonai versformái Csokonai Vitéz Mihály rendkívül sokszínű életművében a felvilágosodás korának minden stílusiránya előfordul. " Verselési gyakorlata pedig kétségkívül minden kortársáénál kitűnőbb, precízebb, elannyira, hogy szinte különválik tartalmától, s játékos önállósággal érvényesül". (Horváth János: A magyar irodalom fejlődéstörténete) A "magyar Horatius" mestere Milyen a jó vers Horatius szerint? Mennyiben más az ő vers-ideálja, mint a mai, modern költészet darabjai? Ami bizonyos: Berzsenyi szinte minden költészeti elvében a mester Ars poeticáját követte. Csokonai szerelmei Költőnk nemcsak arról volt híres, hogy mint karizmatikus tanáregyéniség rótta a katedrát, s nem vetette meg a szép szót és a jóbort: ráadásul nemegyszer tanítványai társaságában élvezte "mindkét" isteni nedűt. Nagy tisztelője volt azonban a " fehérnép nek" is... Berzsenyi és Lolli Berzsenyi Dániel legszebb és legmegrendítőbb szavainak tartják az emberi mulandóságot megverselő "Sem béhunyt szememet fel nem igézheti/ Lollim barna szemöldöke! "
